Emberi gerinc nyaki gerinc. A gerinc felépítése, működése | torna

You are hereA gerinc felépítése, működése A gerinc felépítése, működése A gerinc anatómiája, működése Gerincünk az emberi test csontos váza, támasztórendszere.

Stabilitását és rugalmasságát több alkotóelem biztosítja: csontos csigolyák, csigolyaközti kisízületek, rugalmas porckorongok, erős szalagok és izmok. Gerincoszlopunk 7 nyaki, 12 háti, 5 ágyéki, 5 keresztcsonti és 4 farkcsigolyából áll. Közöttük helyezkednek el a különböző vastagságú rugalmas porckorongok, melyek láncszerűen kapcsolják össze a csigolyákat.

Helyzetüknek és szerepüknek megfelelően a csigolyák némileg eltérnek egymástól, különböző méretűek, felépítésűek és vastagságúak. A gerincoszlopon összesen 33 található belőlük, melyből 24 önállóan mozgó, és egy csoportjuk nem mozgatható, összenőtt csigolya-csoport, a keresztcsontot és farkcsontot alkotják. A csigolyákat ízületi szalagok kötik össze, melyek a csigolyák egymás közötti elmozdulását és stabilitását biztosítják, a közöttük található kocsonyás anyagot pedig porckorongnak hívják, mely a keletkezett súlyterhelést egyenletesen osztja el a kapcsolódó csigolyatest felszínén és fontos szerepet tölt be a rázkódás és elmozdulás enyhítésében.

A gerincoszlop alakjával, élettani görbületeivel meghatározza törzsünk formáját, alakját, valamint az egyénre jellemző típusos testtartást. A nyaki, ágyéki gerincszakasz egy előrefelé mutató görbületet, homorulatot, a háti és keresztcsonti szakasz pedig egy hátrafelé irányuló domborulatot képez.

Ha oldalról nézzük ezeket a görbületeket, akkor a nyaki és ágyéki görbület konkáv, a háti és keresztcsonti pedig konvex. Ezek a görbületek egymást kiegyenlítve biztosítják a gerinc nagyfokú rugalmasságát és sokirányú elmozdulását.

A program felépítése

A csigolya közötti porckorong szerkezetileg egy rostos, külső gyűrűből és egy belső emberi gerinc nyaki gerinc magból épül fel, melynek táplálása a gerinc mozgásakor diffúzió útján történik.

Ez a rugalmas, elasztikus anyag rugóként működve védi a gerincet a ráható mechanikai erőktől lökésgátló szerep. A porckorong nyugalmi helyzetében képes folyadékot felvenni vízvisszaszívó hatásamit később terheléskor lead.

A csigolyák[ szerkesztés ] A gerinc csigolyákból áll. A csigolyák felépítése: a has felé eső részük tömör csigolyatest, a hát felé eső részükön találjuk a gerincvelőt védő csigolyaívet, amelyből egy tövisnyúlvány és a két haránt nyúlvány nyúlik egyenesen ill. A csigolyatest hátsó felszíne és a csigolyaív határolja a csigolyalyukat foramen vertebraleamelyeknek összessége képezi a gerinccsatornát canalis vertebralis. Összesen csigolyánk van: 7 nyaki, 12 háti, 5 ágyéki, 5 keresztcsonti és farokcsigolya.

Ha ez a folyamat egyensúlyban van, a porckorong élettartamát megőrizve, megelőzhetjük az idő előtt kialakuló károsodásokat. A víztartalom csökkenésével a porckorong mechanikai tulajdonsága, lökésgátló szerepe nagymértékben megváltozik. Emberi gerinc nyaki gerinc vízhiányos állapot következtében a porckorong kötőszöveti rostjai kiszáradnak, megrepedeznek, magasságuk a normáltól eltérő lesz, lelapulnak, ami a csigolyák közötti távolság csökkenését vonja maga után.

konzulensek

Ennek következtében a gerinc biomechanikai tulajdonságaezen belül rugalmassága, teherbíró-képessége romlik. A ráható erőket mereven, egy rugalmatlan testként veszi fel, ami a csigolyák szerkezetében és a környező izmokban egy kóros folyamatot indít el.

Tartós, állandó ülés a porckorong számára olyan statikus nyomóerőt jelent, ami a mozgás hiányában a porckorong táplálásának zavarához és ezzel károsodásához vezet. A testtartás- az egyes testrészek egymáshoz való viszonya- dinamikus egyensúlyi állapot, melyet a testtartásért felelős izmok állandó, szemmel alig látható, sokirányú tevékenysége tart fenn.

Biomechanikailag helyes testtartásról akkor beszélünk, ha az ízületi tokok és szalagok feszülése a fiziológiásnak megfelelő, a tartásért felelős izmok harmonikus együttműködése miatt az izomzat erőkifejtése minimális, mindezek következtében az ízületi felszínek terhelése egyenletes. Oldalnézetból az egyes szegmentumokon áthaladó súlyvonal egybe esik a testet elülső és hátulsó félre osztó frontális síkkal. Az egyes testrészek egymás fölötti elhelyezkedése- vagyis a testtartás akkor ideális, ha ez a vonal áthalad a fejtetőtől indulva a fülön át, a másodiktól az ötödik nyakcsigolya testén, majd a vállon áthaladva végighalad a másodiktól az ötödik ágyékcsigolya testén is.

Ezután áthalad a második keresztcsigolya előtt elhelyezkedő súlyponton, a combfej középpontja mögött, a térdízület középpontja előtt, végül a külboka előtt az alsó ugróízületen áthaladva éri el a talajt.